Előjelek, előrejelzések:

Hajdanán faluhelyen – kiváltképp a vallásos közösségekben – a hiten kívül eleink gondosan felépített hiedelemvilágra támaszkodva élték mindennapjaikat. Szinte minden tevékenységükhöz kapcsolódtak babonák, melyből a lánykérés, az esküvő, a lakodalom sem volt kivétel. Székelyföld egyes – létfenntartással küzdő településein – napjainkig fennmaradt a hagyományos kultúra. Csíkszentdomokoson napjainkban is olyan hagyományos gondolkodásmód érvényesül, amit másutt már keresve sem lehet megtalálni, ahol a hiedelmeknek még ma is oly fontos szerepe van az emberek életében, mint egykoron. A házasságkötés hatalmas válaszút volt a régi – válást nem ismerő – világban, ezért körbe lengte a bizonytalanság sejtelmes köde. Erre utal egy régi menyasszony búcsúztató: „Mert ma változik meg életemnek útja, Vagy holtig örömre, vagy örökös búra…” Hajdan nem volt lehetőség a válásra, ezért a hiedelmek segítségével igyekeztek elhárítani a házasságra vetülő minden veszélyt, elősegíteni a jövendő boldog életet. A parasztság hagyományos tudásából származó hiedelmek, előjelek, tilalmak, jóslások, varázslások és praktikák átszőtték a párválasztástól a lakodalomig terjedő időszak teljes egészét. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az úgynevezett előrejelzéseknek, amikor egy

váratlanul felbukkant előjelből – mely hordozhatott jót vagy rosszat – következtettek, próbálták megjósolni az esküvő szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelét. Íme néhány példa ezekre:

♥Eljegyzés, kézfogó alkalmával, a lányos háztól kifele menet szerencsés volt férfival még szerencsésebb cigány emberrel találkozni. Ellenben, ha nő, macska vagy nyúl ment át előttük, az balszerencsét jelentett.

♥ Eljegyzési vacsorán a kiömlő só vagy bors veszekedős életet jelentett. De ha edény vagy pohár eltört az is rossz előjelnek számított.

♥Az esküvő napján a menyasszony öltöztetésekor amilyen nemű először belépett a szobába, úgy tartották, hogy olyan nemű lesz a menyasszony elsőszülött gyermeke.

♥A lakodalom napján az időjárásból is jósoltak a házasságra: „A csendes havazás áldásos életet, az eső bőséges, szerencsés életet, szaporulatot, gyermekáldást a szép idő szép életet enged remélni. A csendes eső azt jelenti, szeretik egymást a házasulandók. De az esős idő sok sírást és könnyet is jelenthet a menyasszonynak. Ha borús az idő, azt jelenti, hogy nagyon szereti a vőlegény a menyasszonyt; ha szeles az idő mindketten hóbortosak lesznek, sokat veszekednek.”

♥Esküvőre menet, ha disznóval vagy kutyával találkoztak jót jelentett: a disznó szerencsét, a kutya hűséget. Viszont, ha az úton előttük macska vagy menyét futott át az hátrányt jelentett az életben. Ha asszonnyal találkoztak menet közben az nagy szerencsétlenséget hozott, ahogy a bivaly is. Juh, nyúl és tyúk is rosszat, ez utóbbi lemaradást jelentett mert hátrafelé kapar.

♥ Az esküvőn, ha szépen égett a gyertya lángja az szép közös életet jelentett, ha lobogott nyugtalan lesz a házaspár élete.

Előírások tilalmak:

Régi időkben azonban nem csak előrejelzésekben hittek, hanem különféle előírásokat, tilalmakat is betartottak a szép házasévek érdekében, melyeknek erős hagyományőrző cselekvésszabályzó szerepe volt. Ilyen rituálé, intelem, tilalom volt többek között:

♥ Leánynézőbe menet öltözéskor ügyelni kellett arra, nehogy fordítva vegyenek fel egy ruhadarabot, az induláskor vigyázni kellett, nehogy nő menjen ki az ajtón először, miután elindultak nem szabadott visszafordulni, visszanézni, útközben arra figyeltek nehogy valami keresztülfusson előttük az úton, a szembejövőnek jeleztek, hogy menjen félre.

♥Amikor asztalhoz ültek a fiatalok nem ülhettek asztal sarkához, vagy toldáshoz, mert az szétválasztaná őket.

♥Eljegyzést követően a menyasszonynak nem szabadott az edényt kivakarni, mert zivataros idő lesz az esküvőjén, és – amint tudjuk – az rossz jel.

♥Kelengye vitelekor a szekérre nem volt szabad felrakni tükröt mert eltörhetett és az 7 év balszerencsét jelentett. Nem ajándékozhattak fonószerszámot mert a menyasszony szegény lesz, sem fejszét, kaszát, mert nem szerencsés.

♥ A templomba induláskor a menyasszonyt óvták nehogy valamiért visszalépjen, visszanézzen mert azt mondták akkor a fiatalasszony gyakran visszamegy a szüleihez.

♥ „Az úton csendben kell menni, kínálkozni tilos, majd csak az esküvő után szabad, különben a menyasszony „félrejárós kurva” lesz.” Ezért menet közben a menyasszonynak illik magában gondolkozni, ügyelni arra, hogy senkire ne nézzen, ne beszéljen senkivel.

♥ Esküvőt követően ügyeltek rá, hogy az újember jobbján álljon az újasszony mert akkor tud neki parancsolni. Hazafele menet kerülőúton mentek, mert ahol már egyszer elmentek ott nem volt szerencsés visszamenni.

♥A lakodalomban is nagyon ügyeltek arra, nehogy eltörjön valami, ne legyen rendbontás, zavargás, durva szó ne hangozzék el, mert az rossz jel, akkor a fiatalok élete is megtörik, az ő életük is ilyen zaklatott lesz.

 

Serkentő, mágikus eljárások:

Annak érdekében, hogy párválasztás, esküvő, lakodalom alkalmával teljesen bebiztosítsák magukat serkentő, mágikus eljárásokhoz, cselekvésekhez is folyamodtak. Ezek rendeltetése az volt, hogy döntési helyzetekben, párválasztáskor, és a lakodalom legfőbb mozzanataiban jó irányba tereljék az eseményeket, biztosítsák azok szerencsés kimenetelét. Ilyen eljárások voltak például: 

♥ Leánynézőbe menet a házból kilépve így szóltak: „Az Isten adjon szerencsét, hogy ne járjunk hiába, s ne bánjuk meg.”

♥ Eljegyzési vacsorán a menyasszony és a vőlegény egy tálból ettek, egy pohárból ittak, hogy míg élnek együtt maradjanak. Ha a legény elkezdett inni egy pohár vizet, a maradékot a leánnyal itatta meg, ezáltal: „egymásnak a szerelmit megitták, hogy legyenek egymásé.”

♥ A század elején még az is előfordult, hogy a jegyesek két alma magot kettévágtak és egymással megcserélve megették. Úgy tartották: „szívet cseréltek”.

♥Menyasszony öltöztetésekor a vigyázni kellett, hogy a harisnyát és cipőt először a jobb lábára húzzák, majd a cipőjébe pénzt raktak, hogy temérdek pénze és szerencséje legyen.

♥A menyasszony kikérésekor ügyelni kellett, hogy jobb lábbal lépjen ki a házból, és közben magában ezt mondta: „Istenem tedd szerencséssé és boldoggá lépésemet.” Ugyanezért a templomba is jobb lábbal kellett belépnie.

♥Az esküvői vacsora alkalmával az asztalra a menyasszony pattogatott kukoricát vagy apró kalácsot szórt, amit a gyerekek szedegettek össze – “hogy legyen gyermekáldás”.

Források, idézetek:

Antusné Ercsényi Ágnes: Lakodalmi szokások Mátkaság, menyegző

Balázs Lajos: Isten adjon szerencsét az életünkhöz!

 

Kérdésetek van? Küldjetek üzenetet!

Kérlek, kövess engem!

mariann@happynessfactory.hu

06 70/389-0060