Régi idők szokásai

A régi időkben a falusi közösségekben kiemelt szerepe volt a családnak a gyermekek, a felnövekvő nemzedék életében. A házasság intézményét tisztelet övezte, hatalmas összetartó erővel bírt, ami megalapozta egy család jó működését, melyben mindenkinek meg volt a maga szerepe. Már egészen pici korukban úgy nevelték a gyermekeket, hogy fontos részei a családnak, nekik is vannak feladataik. Hasznosnak érezték magukat és ebben a tudatban tevékenyen nőttek fel. Szüleik mintáját követve felnőttként természetes volt számukra, hogy ők is megházasodnak mert azt látták, hogy jó házasságban élni. Tudták, hogy a munkában számíthatnak más családok segítségére, könnyebben boldogultak, hiszen nem csak a közeli rokonok segítettek egymásnak, hanem a szomszédok, barátok is. Működött a szívességbank, amibe igyekezett mindenki minél többet betenni, hogy amikor szükséges ki is vehessen a maga számára. A gyermekek látták, megtapasztalták a család összetartó erejét, a házasság minden előnyét, és ami addig kiválóan működött miért is akarnák megváltoztatni? A régi időkben a felnőtté válás egyenlő volt a házasságkötéssel. „…felnőtt az, aki tud adni, elköteleződni, és felelősséget vállalni.” (Bagdy Emőke) Akkoriban a hajadon lányokat, legényeket – mikor eladósorba kerültek – felnőtté avatták, ami előjogokat biztosított számukra.

Ettől kezdve a délutáni séták alkalmával, a bálokban vagy más ismerkedési alkalomkor a leányoknak illett szerény nyitottsággal várniuk a kérőkre. Akkoriban még szépen ki tudták fejezni a férfiak a szeretetüket, megbecsülésüket, amit a nők illendően olykor el-elpirulva kedvesen fogadtak is. Természetes volt, hogy simogatták, ölelgették egymást, többször elhangzottak ehhez hasonló mondatok: Nagyon örülök, hogy te vagy a párom! Az érzelmek efféle kifejezése egyáltalán nem volt ciki. A gyermekek ezt látva nőttek fel, hasonló erkölcsi normák mentén szocializálódtak. Általánosan elfogadott volt, hogy a jegyben járás alatt, sőt egyes területeken csak a házasságkötés után élhettek szexuális életet. Nagy szégyen volt a nőkre nézve, ha idő előtt elvesztették szüzességüket. A nők már fiatalon férjhez mentek és odaadóan végezték napi teendőiket a ház körül. Aki 23-25 évesen még hajadon volt, vénlánynak számított és kicsúfolta a falu népe. A nők megtalálták a házasságban a vágyott biztonságot, hiszen mellettük állt jóban rosszban egy erős férfi, aki a szeretet védőhálójával beborítva óvta a családját.

Napjainkban a párkapcsolatok

Mit lát most egy gyermek maga körül? Kevés helyen mondható el, hogy megtapasztalná mindezeket. Napjainkra sok minden megváltozott. A férj – bármennyire is szeretné – nem tudja betölteni a családfői feladatokat, mert egy személyben már nem képes megteremteni az anyagi biztonságot, a nők is munkaviszonyba kényszerültek. A szexualitás már nem kötődik szorosan a házasság intézményéhez. Az elköteleződés ideje nagyon kitolódott. Nem ritka, hogy a fiatalok 35 vagy 40 évesen több év együtt élést követően is csak fontolgatják, hogy majd talán egyszer házasságot kötnek.  Pedig az a bizonyos mostanában csak papír-ként emlegetett Házassági Lap sokkal többet rejt magában, mint puszta irat: az elköteleződés, az odaadás, a feltétel nélküli szeretet társadalmilag elfogadott szimbóluma. Ahogy a karikagyűrű a végtelen szerelem jelképe, kifejezi két fiatal örök kötelékét, mély lélekkapcsolatát. A házasságkötés olyan életre szóló esemény, ahol a menyasszony megélheti nőiségét, életében egyszer igazi hercegnőnek érezheti magát, a vőlegény pedig végtelenül büszke lehet választottjára, akivel megteremthetik közös otthonukat. Egy tökéletesen megkomponált Nagy Nap akkora érzelmi töltettel bír, olyan felemelő élmény melyből mindig erőt meríthettek majd közös életetek nehezebb periódusaiban.

A régen jól működő rendszer mára felborult, működésképtelenné vált, teljes renoválásra szorul.  A kérdésre – Mi a jó házasság titka? – a válasz egyszerű: szeretettel, türelemmel, megértéssel, tevékenyen meg lehet őrizni a házasság legfontosabb alapköveit, együttes erővel működtethető a mai világban is! Szerintem egy jól működő párkapcsolat nem két különálló félből tevődik össze. Azt gondolom, hogy két teljes értékű ember tudja csak egymásnak azt a pluszt megadni, ami katalizátorként előre mozdítja a házasságot.

Szeretettel ajánlom John M. Gottman: A jól működő házasság 7 alapelve című könyvét!

Javaslom olvasására bárkinek bármilyen élethelyzetben! Nemcsak házasoknak, hanem nektek, akik párkapcsolatban éltek, és persze nektek ifjú pároknak is, akik házasság előtt álltok, vagy ha csak beszéltetek róla; nektek, akik épp eljegyeztétek egymást, vagy nektek, akik még készültök rá.

Kellemes egymásra hangolódást!

 

Kérdésetek van? Küldjetek üzenetet!

Kérlek, kövess engem!

mariann@happynessfactory.hu

06 70/389-0060